2. Ego és mondat

Legyünk egy picit egoisták! Megmutatom, hogy kell magunkról írni mindenfélét, bár arra a mindenfélére még várni kell, ha önéletrajzra hajtasz. わたし (watashi) egyenlő "én","velem","rólam" stb. Attól függ mit mondasz utána.
Csak, hogy megmutassam mennyire más a japán nyelv, mint a magyar (na jó nem csak azért), a következőkben szó szerint is fordítok majd amit kell.


Minta: わたし　は　B. (watashi wa B) Nagyjából a jelentése az, hogy "Velem kapcsolatban, a B." vagy "Én azt csinálom, hogy B.". Nyilván magyarul senki se fogalmazna így. Japánul se fogalmaz így senki, mert nekik a は (wa) csak jelzi a témát amiről épp beszélünk. Na jó, akkor nem ez a minta szó szerinti jelentése, de máshogy nem lehet lefordítani szó szerint.

Az a "B" bármi lehet, akár bonyolult összetett mondatrészek is, amik a わたし-val ("watashi"-val azaz velem) kapcsolatosak. Egyelőre ez példa nélkül áll, úgyhogy hamarosan mutatok példákat!

De előbb... Legalább egy igére szükség lesz! Az első ige legyen a です (desu). Ezt nevezheted létigének, ha mindenáron nevet szeretnél neki adni. A létigét azért hívják létigének, mert azt jelenti "van". Várj! Nem nézlek hülyének, csak megemlítem, hogy japánul nincs egyértelmű szó erre. Vagy van csak több? Na mindegy!

Megjegyzés: A です (desu) nem létige, csak a következő példamondatokban viselkedik úgy. Sokféle mondatban megtalálhatod (ha keresed). Többnyire csak nyelvtani szerepe van. A nyelvészek kopulának nevezik.


Minta: わたし　は　B　です。 (watashi wa B desu) Most már pontot is raktam a mondat végére. Japánban is azzal jelzik, bár picit mintha lyukas lenne. :) Szó szerint: "Ami engem illet, B van.". Ezzel nem megyünk sokra, igaz? Lefordítom rendesen is: "Velem B van.". (pl. B történt velem), "Én B vagyok.". A két eset eléggé különbözik, de a B egyértelműen meg tudja határozni, mit is mondasz.

Megjegyzés: a japánok az u hangot bizonyos (zöngétlen) szótagokban alig ejtik, mintha ott se lenne. Valamennyire kiejtik, de én nem mindig hallom. A です (desu) is többnyire desz-nek hangzik.

2. Megjegyzés: Magyarul sokszor elhagyjuk a "van" igét: "Én okos vagyok, te okos vagy, ő okos ... Vagy?". A です (desu) nem is mindig viselkedik létigeként, de ez ráér.

Most már jöhetnek példák?

1. わたし　は　おそい　です。 (watashi wa osoi desu) "Kések"(=késésben vagyok) vagy "Lassú vagyok." Igazából az おそい (osoi) jelenthet későt és lassút is. Itt látszik, hogy a szó jelentésén múlik a "létige" sorsa.


2. わたし　は　たかい　です。 (watashi wa takai desu) "Magas vagyok". A たかい (takai) drágát is jelenthet, de fontos most ez? Csak anyagi drágaságot jelent, és (némi naiv szemlélettel) nem vagyunk mi rabszolgák.


3. わたし　は　がくせい　です。 (watashi wa gakusei desu) "Diák vagyok.". Ha idáig nem is látszódott, de főnevet és melléknevet is ugyanúgy lehet itt használni.
   
   Megjegyzés: a がくせい (gakusei) inkább "gákszee"-nek hangzik, az "u" elharapódzása miatt, ráadásul az "e" hang utáni い (i) hiragana az "e" megnyújtása!
   
   2. Megjegyzés: Ez a mondat jelentheti például, hogy "Én (másokkal ellentétben) diákokkal szoktam beszélgetni az interneten." Természetesen csak a megfelelő szövegkörnyezetben. Innen is látszik, hogy a は elég laza kapcsolatot fejez ki.


4. わたし　は　せんせい　です。 (watashi wa sensei desu) "Tanár vagyok.". Csak azért is! Bár ez nem igaz... o:)
   
   Megjegyzés: a せんせい kiejtése, "szenszee" az い (i) hiraganának köszönhetően (hasonlóan a ガクセイ-hez,).

1. は- a kezdet!

Most már biztosan letöltötted magadnak a japán betűkészleteket, és memorizáltad a hiraganát. Még pár leckéig nem sürgős, de azért ajánlott!

A legelső dolog amivel a legtöbb tankönyv kezdi, és nyilván nem véletlenül, az a következő kis szócska, amit csak téma jelölőnek szokás hívni.

Tehát: は (wa - az átírás kiejtéséről a hiragana oldalon bővebben is olvashatsz)

Biztos megtanultad a hiragana táblázatból ennek az írásjelnek az olvasatát, ami: "ha". Téma jelölőként egyedülálló módon mégis inkább úgy olvassad, hogy "va" (Az általam használt átírásban wa). Mint minden nyelvben, a japánban is vannak kivételek. Ilyen jellegű összesen három, de a másik kettőt majd máskor részletezem.

Hogy mi is ez a téma jelölő? De türelmetlen vagy! Na jó, inkább elárulom. A téma jelölő jelzi, miről is beszélsz:

Minta: A は B (Ejtsd "A va B", mert hát kivétel ugye.) Ha az A és a B egy-egy fogalmat jelöl, ez durván annyit tesz, hogy "az A-ról szólva, az egy B" vagy "az A-val kapcsolatban mondom, B!" vagy "A egyenlő a B-vel". Vagy összehasonlításban: "Az A az B (mással ellentétben ami nem B)."

A japán nyelvben a legtöbb magyarban használatos rag, kötőszó, névelő stb. ilyen kis szócskák formájában létezik, amit mindig az után a szó után kell írni, amire vonatkozik. Ezeket csúnya külföldi szóval partikulának hívják a nyelvészek.

A は (wa) téma jelölő jelentése függhet a B-ben található igétől, de a szövegkörnyezettől, sőt az olvasó elvárásaitól is, ezért felfoghatod egy általános módosítószóként. Egy olyan szóként, ami felhívja az előtte álló szóra vagy mondatrészre a figyelmet. A következő leckékben szinte minden mondatban szerepelni fog, ezért lesz alkalmad összebarátkozni vele. ;)

Japán nyelvlecke: Bevezető

Az oldal még nem teljesen szalonképes. A munkálatok okozta zajért előre is elnézést kérek.

Üdvözöllek a japán nyelvlecke blogom oldalán! A nyelvlecke inkább nyelvpercke, mert minden bejegyzésben csak pár új témát említek, de azokat megrágva (és nem kiköpve).

A blogot 2006 elején kezdtem el írni még egy másik szolgáltató oldalán, ahol 89 leckéig jutottam. Évek óta nem bővítem a leckéket, de szerintem kezdőknek és középhaladók is megfelelő mennyiségű anyag áll a rendelkezésére. A megjegyzéseket/kommenteket is áthoztam a régi oldalról, de a blogot ezen a címen csak 2013 Szeptemberében nyitottam.

 Ha kérdésed vagy észrevételed van egy-egy leckével kapcsolatban, írj megjegyzést. Ezt a "szolgáltatást" már régóta nem folytatom, de úgy gondoltam, talán nem fáj, ha néha ismét válaszolgatok.

Készen állsz? Fogjunk is neki!


A japánok háromféle betűkészletet használnak. A legismertebb a kanji/kandzsi, ami egy képírás, vagyis vonalak bonyolult, és számunkra egyelőre(?) érthetetlen elrendezése. Ezzel a leckékben nem sokat foglalkozom. (Más megoldás nincs, be kell őket magolni.) A másik kettő a hiragana és a katakana, gyűjtőnevükön kana. Ezek szótagírások, amik hasonlítanak az általunk használt betűkhöz, bár nem külsőleg, csak funkciójukban.

Kezdésnek tanuld meg a hiraganát! Ez nagyon fontos, hogy megértsd a japán hangok változásait összetett szavakban, de a japán nyelv tanulásához amúgy is elengedhetetlen. (Erről megoszlanak a vélemények, de nekem ez az.) A 10. lecke után csak a szószedetekben fogom külön átírni "olvasható" formába a szavakat, ezért addigra próbáld megjegyezni az írásjeleket. De még ha most nem is akarod megtanulni ezt az írásmódot, akkor is olvasd el a hiragana leckét. Ott írom le, hogyan kell az átírt szövegeket kiejteni. (Előre szólok, hogy nem a magyar kiejtés szerint.)

Figyelem: Ha régi operációs rendszered van, és nincs a gépedre telepítve a távolkeleti nyelvek támogatása, akkor a böngésződ a kana és kandzsi karakterek helyén csak kérdőjeleket mutat: 日本語. Ezzel kapcsolatos kérdésekre nem válaszolok.

A 45. leckétől kezdve néhány kandzsit is teszek a példamondatokba, de minden alkalommal mögé írom az olvasatát is hiraganával. (Ha zavar az olvasat, eltüntetheted a lap tetején található "Kandzsi melletti hiragana eltüntetése." linkre kattintva. Majd felújítás után.)

A japán nyelv mondatszerkezete egész más, mint bármelyik európai nyelvé, ezért először nehezen szokható. Egyébként nagyon logikus és következetes nyelv. (Ez azt jelenti, hogy kevés benne a kivétel.) Ennek ellenére úgy tűnhet, hogy nagyon nehéz megtanulni. Leginkább azért, mert nem csak a mondatszerkezet, de a nyelvtani elemek is mások a japán nyelvben mint a magyarban. Sok különböző nyelvjárást használnak Japánban, amikben a nyelvtan és a szóhasználat is kicsit eltérő lehet. A kultúrák különbözősége miatt nem csak a nyelvtan és a szavak megtanulása okozhat gondot, hanem az is, mit helyénvaló kifejezni, és hogyan lehet. Ebben a blogban csak a nyelvtannal és a szavakkal foglalkozok.

Mielőtt belevágnál a leckékbe, néhány szót szólok a japán írásról. (Persze nem azt, amit az imént már leírtam.) Egy átlagos japán újságban (vagy bármilyen szövegben) mindhárom típusú írásjel (feledékenyeknek: kandzsi, hiragana, katakana) előfordul. Ezek egy mondaton, sőt, sokszor egy szón belül is keverve. Ezen ne lepődj meg, össze fog állni!

Több ezer kandzsi írásjel létezik, (nyelvészek szerint több tízezer, de 2-4 ezernél többre nem lesz szükségünk,) és mindegyik egy (vagy több) fogalmat jelöl önmagában. A kandzsik általában a szó elején kapnak helyet, és kapcsolódhat hozzájuk pár hiragana. A hiragana írásjelek önállóan nem jelentenek semmit, de kiolvashatóak mint a mi betűink. Ezek megváltoztatásával lehet a szavakat ragozni írásban. Minden szót ki lehet írni pusztán hiraganával is, de abban nincs semmi élvezet! A japán gyerekek mindenesetre így tanulnak meg először írni és olvasni.

Megjegyzés: Vannak olyan szavak, amiket hiraganával szokás írni, pedig létezik hozzájuk kandzsi is.

Utoljára hagytam a katakana jellemzését. Ez az ábécé ugyanazoknak a hangoknak a jelölésére szolgál, mint a hiragana. Manapság az idegen nyelvekből átvett szavakat írják vele, de használják kiemelésre, külföldiek tört beszédének leírására stb. Nagyon fontos ábécé ez is, mivel a modern japán nyelvben rengeteg kölcsönvett szó szerepel, és ezek a mindennapi életben is gyakran előfordulnak. A katakana jellemzően szögletesebb a hiraganánál.

Ennyit a betűkről így előzetesen. Remélem kellően meghoztam a kedved a japán nyelv tanulásához, úgyhogy irány az első lecke!