52. WA-GA #2

A は szócskával ki lehet emelni a mondat összes szavát is:
いもうと　は　三時（さんじ）　に　は　へや　で　は　テレビ　は　見ていました（みていました）。


Ilyenkor a legelső kiemelt szó lesz a téma, és furcsa mód annyira nem is lesz fontos. A legfontosabb szó az, amelyik ki van emelve, és a legközelebb áll az igéhez. A téma természetesen továbbra is fontos, hiszen vagy ő követi el az utána említett szörnyű tettet, vagy legalább is köze van a dologhoz. (És nem is mindig cselekvésről van szó.)

Sajnos sehol se találtam még elfogadható fordítást a fenti mondatra. A következő pár sorban megpróbálom bemutatni, hogy ez hogy is működik (szerintem!):

1. いもうと　が　三時（さんじ）　に　へや　で　テレビ　を　見ました（みました）。 "A húgom háromkor tévét nézett a szobában." Egyszerű esetben semmi sincs kiemelve, és az alany, és valószínűleg a többi szó most került szóba először.


2. いもうと　は　三時（さんじ）　に　へや　で　テレビ　を　見ました（みました）。 "A húgom nézett a szobában háromkor tévét." Ha ki akartuk emelni, kiről szól a mondat, ez a fordítás megfelelőnek látszik. Viszont ha pusztán az alany a téma, mert korábban szóba hoztuk, az első mondat fordítása természetesebbnek tűnhet.


3. いもうと　は　三時（さんじ）　に　は　へや　で　テレビ　を　見ました（みました）。 "A húgom háromkor nézett a szobában tévét." Az idő ki lett emelve. Az alany lehet egyszerű téma, de tekinthetjük kiemeltnek is. Ez csak a szándékunktól függ. Kiemeléskor gondolatban az lehet a háttérben hogy: "Sokan néztek tévét, de az én húgom és nem másé pontosan háromkor nézte!". Figyelem: ez nem a mondat fordítása! Ráadásul nincs is húgom...


4. いもうと　は　三時（さんじ）　に　は　へや　で　は　テレビ　を　見ました（みました）。 "A húgom háromkor a szobában nézett tévét.". Annyival kiegészítve az előző mondat mögötti gondolatot, hogy tíz tévé van a házban, és ebből kilenc a tetőn.


5. Erre már nem írok fordítást, de ha még a tévé is ki lenne emelve, akkor felmerülne a kérdés, hogy még mit lehet nézni otthon. Visszhangozva hallom: a falat...

Már volt szó a következőről, de azért megemlítem újra:

私（わたし）　は　あたま　が　いたい　です。 "Fáj a fejem." A japán beszédben elég gyakori, hogy előbb megnevezik a témát, és utána mondanak egy tulajdonságára valamit.

Írhatnám azt is, hogy:
私（わたし）　の　あたま　が　いたい　です。 Ugyanazt jelenti, de az előző japánosabban hangzik.

Természetesen ha a téma már adott, egy egyszerű "あたま　が　いたい　です。" is megteszi. Ez tökéletesen megfelel az elhagyható témával kapcsolatos szabályoknak. A témával viszont van egy probléma, ami megnehezíti a mondatok értelmezését, ha még nem vagy elég gyakorlott.

魚（さかな）は食べます（たべます）。 "A hal eszik." vagy "Halat eszek." Ebben a mondatban nehéz megmondani, hogy a téma tárgy vagy alany, mivel a は mindkettőre vonatkozó szócskát helyettesítheti.

Próbáld értelmezni a következő szöveget.
川（かわ）に魚（さかな）が沢山（たくさん）います。
魚（さかな）は食べます（たべます）。
私（わたし）はレストランに行きます（いきます）。
野菜（やさい）がきらいです。
魚（さかな）は食べます（たべます）。

Azért fordítást is adok:
"A folyóban sok a hal."
"A halak esznek."
"Én étterembe megyek."
"Utálom a zöldséget."
"Halat eszek / Halat fogok enni." Az előző mondat után nyilvánvaló, mi a は szerepe. Anélkül zavaros lenne. Ez valahogy úgy hangozhat egy japán hallgató számára, hogy "a zöldséget utálom, de a halat megeszem."

Ha azt írtam volna utolsó mondatként, hogy 魚（さかな）が食べます（たべます）。 akkor más lett volna a helyzet. Úgy lehetne lefordítani, mint a második mondatot. Kicsit nehéz ez, de meg lehet szokni.
A は nem minden esetben az alany, és előfordul, hogy a mondat jelentése csakis a szövegkörnyezettől függ. Sőt, ez szinte mindig igaz. Ha valaki hozzád vág egy mondatot, hogy fordítsd le, ez sokszor nem lehetséges az előzmények ismerete nélkül.

Az eddigiekből következik, hogy a が valami új dolgot vezet be. Éppen ezért, ha valami létezéséről akarsz beszélni, akkor azt érdemes használni.

1. にわ　に　花（はな）　が　いっぱい　あります。 "A kertben rengeteg virág van."


2. ホテル　に　おきゃくさん　が　います。 (おきゃくさん okyakusan - vendég) "A hotelben vendégek vannak.". (Egy alkalmazott おきゃくさま-t mondana inkább.)


3. えき　に　でんしゃ　が　あります。 "A pályaudvaron vonatok vannak." Ezzel szemben:


4. でんしゃ　は　えき　に　あります。 "A vonatok a pályaudvaron vannak." Itt esettől függően lehagyható a téma, ha valószínűleg a vonatokról volt szó.

Az utolsó mondatnál a szórend is megváltozott. A japán elég laza nyelv, mert az igén kívül a többi szót majdnem szabadon rakosgathatod ide oda. Kivétellel találod szembe magad a például létezést jelző igéknél (ある,　いる), ahol az alanynak közvetlen az ige előtt kell lennie, amikor az csak alany és nem a téma. A legegyszerűbb ha megjegyzed, hogy közvetlenül a létige előtti alanynál が szerepel, "messzebb" pedig は.

Amikor egy mondatot használsz körülírásként (ahogy azt az 50. leckében bevezettem), akkor a belső, körülíró mondatban sosem állhat a は téma jelölőként, csakis a が. (Más esetben egyébként előfordul.)

1. 私（わたし）　は　せんしゅう　くつ　を　買いました（かいました）。 "A múlthéten cipőt vettem."


2. アニタさん　は　私（わたし）　が　買った（かった）　くつ　を　もらった。 (もらう morau - kap, elfogad) "Anita az általam vett cipőt megkapta / átvette." vagyis "Anita elfogadta a cipőt, amit én vettem."

Természeti jelenségeknél nem mindegy, hogy は-t vagy が-t használsz. Attól függ a fordítás:

1. 雪（ゆき）　が　ふっています。 "Esik a hó.". Ez egy éppen bekövetkezett jelenséget ír le.


2. 雪（ゆき）　は　ふります。 "A hó esik.". Ez egy általános igazságot fejez ki, ami mindig igaz, nem csak most. (Az általános igazságok pedig nem nagyon szeretik a folyamatos alakot, hisz nem éppen történnek, hanem általánosan.)