2007. május 6., vasárnap

67. Idáig csak kértem

A kérés formáival szemben felszólítani sokkal rövidebben lehet. Ha az egyszerű kérés végéről lehagyod a ください-t, máris egy egyszerű felszólítást kapsz。

Példák:
  1. すわって ください。 "Ülj le légyszíves!"

  2. すわって。 "Ülj le!" vagy kutyának csak simán "Ül!"

  3. 話して(はなして)。 "Beszélj!"

  4. 話さないで(はなさないで) (ください)。 "Ne beszélj (légyszíves)!"

Minta: (お)ige masu-tőなさい ((o)ige masu-tő+nasai) Ez egy másik módja a felszólításnak. Számomra a なさい szónak van egyfajta "Legyél szíves és...!" utóérzete 60-on túli nénik western filmbe illő rezzenéstelen arckifejezésével. Ettől függetlenül bárki használhatja.

Megjegyzés: Ha az ige előtt szerepel az szótag is, akkor udvariasabb felszólítást kapsz.

Példák:
  1. ちょっと お待ち(おまち) なさい。 "Várj egy picit!"

  2. 来週(らいしゅう) 毎日(まいにち) の 朝(あさ) 七時(しちじ) に おきり なさい。 "Jövőhéten minden nap reggel hétkor kelj!"
A melléknevek néha önmagukban, vagy jelzős változatukban is felszólításnak számítanak:
  1. うるさい。 Szó szerint "Hangos (vagy)!", de mindig szépen szokás fordítani: "Halgass!"

  2. はやく。 "Gyorsan!"

  3. しずか に。 "Csendesen!" vagy tanár az osztályának: "Maradjatok csöndben!"
Ezek még a "kedvesebb" felszólítások közül voltak. Ahogy kérésből találhatsz udvariasabbakat, felszólításból az ellenkezőjére van választék.

Már használtam táblázatot különböző szótaggal végződő igék ragozására, és most is ezzel fogok próbálkozni. Nem túl bonyolult a szabály ami alapján a szótagokat változtatni kell, de inkább még a félreértések előtt részletezem.

Röviden összefoglalva, az utolsó szótag a mássalhangzó "e" oszlopából való. Ezt az alakot a japán nők nem nagyon használják, mert nem udvarias. És ha minimálisan is udvarias akarsz lenni, akkor te sem.

う végződésű igeparancsjelentése
かうかえVedd meg!
いくいけMenj!
およぐおよげÚssz!
はなすはなせBeszélj!
まつまてVárj!
しぬしねHalj meg!
よぶよべHívj!
のむのめIgyál!
しるしれTudd!

A る ragozású igéknél kicsit más a helyzet:

る végződésű igeparancsjelentése
たべるたべろEgyél!
みるみろNézz/nézd!

Megjegyzés: Írott nyelvben a végződés helyett lehet is. Például たべよ, de ez nem számít olyan erős parancsnak.

A rendhagyó igéknek természetesen megint különcködniük kell:

rendhagyó igeparancsjelentése
するしよ/せよCsináld!
くるこいGyere!

Írok egy-két példát, és utána hagylak gyakorolni!

Példák:
  1. (くるま) を あらえ。 (あらう arau - mosni) "Mosd le az autót!"

  2. 一日中(いちにちじゅう) テレビ の 前(まえ) に やすめ よ。 "Egész nap pihenj a tévé előtt!". A mondat végi よ a látszat ellenére enyhíti picit a parancsot, de azért így is elég kemény!

  3. しね。 "Halj meg!" Ezt írtam a táblázatban is, de itt megemlítem, hogy ez önmagában is értelmes mondat. Mellesleg néztem, és nem nagyon találtam ezen kívül ぬ végződésű igét a szótárban.

  4. 早く(はやく) 行って来い(いってこい)。 "Menj (és gyere vissza) gyorsan!"
Megjegyzés: Az 行って来る(いってくる) olyasmit foglal magába, hogy elmész elintézni valamit, de csak később térsz vissza. Ha sürgetnek, akkor persze nem árt hamarabb elintézni az elintéznivalót. Ez egy olyan ige, ahol a alak használatával új szó jött létre. Elég sűrűn használják, mert úgy látszik a japánok szükségét érezték jelezni, hogy nem végleg mennek valahova, hanem vissza is fognak térni.

2 megjegyzés:

  1. Akkor ha jól értem minden igének a hasonló mássalhangzójú, de 'e'-vel végződő szótagát kell használni az u-végűeknél, a 'ru' végűeknél meg a 'ru' 'ra'-ra(jó kis szó mi? ;) ) változik, ugye?

    VálaszTörlés
  2. A második esetben inkább "ro" a helyes megfejtés.

    VálaszTörlés